Elmegyek zuhanyozni \u00e9s felk\u00e9sz\u00fclni arra, ami r\u00e1m v\u00e1r. Remegek. A f\u00e9lelem \u00e9s az izgatotts\u00e1g \u00e9des kever\u00e9ke borzolja idegsz\u00e1laimat. Nem tudom, hogy mire sz\u00e1m\u00edtsak, mert csup\u00e1n egy utas\u00edt\u00e1st adott, hogy a nyak\u00f6rvemet viseljem. Szegecsekkel d\u00edsz\u00edtett, fekete, b\u0151rb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt. K\u00e9t oldal\u00e1n f\u00e9m gy\u0171r\u0171, melyhez, ha p\u00f3r\u00e1zt kapcsolunk, akkor az al\u00e1zat ezernyi t\u00e1rh\u00e1z\u00e1t var\u00e1zsolhatja. A megismerked\u00e9s\u00fcnkkor adta nekem, melyet az\u00f3ta is nagy becsben tartok.\u00a0Mikor megpillantottam legsz\u00edvesebben fejvesztve menek\u00fcltem volna. \u0150 viszont kaj\u00e1n vigyorral figyelte l\u00e1nyos zavaromat. Elmondta, hogy mi\u00e9rt is fontos a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt a nyak\u00f6rv. \u00c9n tiltakoztam, mint mindig. \u0150 viszont t\u00fcrelmesen \u00e9s logikusan magyar\u00e1zott, m\u00edg bel\u00e1ttam, hogy igaza van.\u00a0<\/p>\r\n
Most \u00f6nk\u00e9nt h\u00fazom meg a nyak\u00f6rv csatj\u00e1t \u00e9s b\u00fcszk\u00e9n viselem, mert az \u00f6v\u00e9 vagyok. A Gazd\u00e1m\u00e9. Remeg\u0151 k\u00e9zzel nyitom ki az ajt\u00f3t \u00e9s v\u00e9gigpillantok a szob\u00e1n. F\u00e9lhom\u00e1ly. Gyerty\u00e1k f\u00e9nye vil\u00e1g\u00edtja meg a helys\u00e9get. Mindent vagy semmit sejtet\u0151 izgalom \u00e1rad a falakb\u00f3l. Alig l\u00e9pek p\u00e1rat a sz\u0151nyegen, szempill\u00e1im al\u00f3l meglesem Gazd\u00e1mat, aki t\u0151le szigor\u00fabb tekintettel figyeli mozg\u00e1somat. Gyomrom g\u00f6rcsbe r\u00e1ndul, valami gond lehet, de fogalmam sincs, hogy mi. Vajon valami rosszat mondtam, tettem? Az nem lehet, hiszen mindent \u00fagy csin\u00e1ltam, ahogyan k\u00e9rte. Lehet, hogy egyszer\u0171en csak rossz hangulata van ma. Mintha \u00f3loms\u00faly nehezedne r\u00e1m, \u00fagy t\u00e9rdelek le remegve. Hallom, hogy fel\u00e9m j\u00f6n. M\u00e1r ford\u00edtan\u00e1m oldalra a nyakamat, hogy a sz\u00edjat a nyak\u00f6rvh\u00f6z csatlakoztathassa, mikor egy pofon csattan az arcomon.<\/p>\r\n
- K\u00e9st\u00e9l! - d\u00fch\u00f6s hangja bet\u00f6lti a szob\u00e1t. \u00a0<\/p>\r\n
- De... - nem hagy es\u00e9lyt a folytat\u00e1sra, mert a nyak\u00f6rv sz\u00edja az arcom m\u00e1sik fel\u00e9n csattan. \u00c9g \u00e9s cs\u00edp.<\/p>\r\n
- Tudhatn\u00e1d, hogy\u00a015 perced van elk\u00e9sz\u00fclni. M\u00e1r megmondtam egyszer. Te pedig 16 percig k\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00e9l.<\/p>\r\n
- Bocs\u00e1ss meg Gazd\u00e1m! - felelem remeg\u0151 hangon \u00e9s biztos vagyok benne, hogy ma nem fog hagyni el\u00e9lvezni. Ez az egyik kedvenc b\u00fcntet\u00e9se. Hagyja, hogy k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gjek a kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9s\u00e9rt, mindhi\u00e1ba.\u00a0<\/p>\r\n
Durv\u00e1n megmarkolja a nyak\u00f6rvet \u00e9s r\u00e1csatolja a sz\u00edjat. Arra sz\u00e1m\u00edtok, hogy majd k\u00f6rbevezet a szob\u00e1ban n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b, ehelyett elengedi. H\u00e1trak\u00f6ti k\u00f6t\u00e9llel a kezeimet, majd utas\u00edt, hogy a fejemet tegyem a f\u00f6ldre. \u00dagy \u00e9rzem, mintha \u00f3r\u00e1k \u00f3ta t\u00e9rdeln\u00e9k, pedig alig p\u00e1r perc telhetett csak el. Ekkor csattan a fenekem az els\u0151 \u00fct\u00e9s. Nagyon f\u00e1j \u00e9s cs\u00edp. Nem l\u00e1ttam, hogy mit vett el\u0151, de biztos vagyok benne, hogy n\u00e1dp\u00e1lca. \u00d6sszet\u00e9veszthetetlen az \u00e9rz\u00e9s. M\u00e1r csak 49 \u00fct\u00e9s. Hangosan sz\u00e1molok, megk\u00f6sz\u00f6nve minden egyes r\u00e1m m\u00e9rt csap\u00e1st. Az \u00fct\u00e9sek \u00fagy z\u00e1poroznak a fenekemre \u00e9s a combomra, mint a hirtelen j\u00f6tt ny\u00e1ri z\u00e1pores\u0151. Min\u00e9l t\u00f6bbet kapok, ann\u00e1l nehezebben b\u00edrom. Mozgol\u00f3dn\u00e9k, de le vagyok szor\u00edtva a f\u00f6ldre \u00e9s a kezeim is megk\u00f6tve. Egym\u00e1st k\u00f6vetik a sz\u00e1mok, m\u00edg a f\u00e1jdalom elhom\u00e1lyos\u00edtja az elm\u00e9met \u00e9s k\u00e9ptelen vagyok gondolkodni. Elb\u0151g\u00f6m magam, mert fogalmam sincs, hogy h\u00e1nyadikn\u00e1l tartottunk.\u00a0<\/p>\r\n
- N\u00e9zz r\u00e1m! - utas\u00edt.<\/p>\r\n
Enged kicsit a sz\u00edjon, hogy felfel\u00e9 tudjam ford\u00edtani a fejemet. A szememet a f\u00e1jdalom cseppjei bor\u00edtj\u00e1k, ez\u00e9rt minden er\u0151mmel pr\u00f3b\u00e1lok f\u00f3kusz\u00e1lni a f\u00e9lhom\u00e1ly ellen\u00e9re.\u00a0<\/p>\r\n
- M\u00e1r csak egy van h\u00e1tra. \u00a0- mondja olyan l\u00e1gy hangon, ahogy j\u00e1t\u00e9k ut\u00e1n szokott velem besz\u00e9lni. Majd les\u00fajt a p\u00e1lc\u00e1val.<\/p>\r\n
- \u00d6tven. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m Gazd\u00e1m! - felelem szipogva. V\u00e9g\u00fcl eloldja a k\u00f6telet \u00e9s felseg\u00edt.\u00a0<\/p>\r\n
- J\u00f3 kisl\u00e1ny! - mondja \u00e9s mag\u00e1hoz h\u00faz.\u00a0<\/p>","type":"rich"}